Kis óvoda, nagy öröme
Egyszer volt, hol nem volt, hét határon innen, s túl, ott ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egy kis óvoda.
Nagy volt a bánata, hiszen neki nem volt neve. Körülötte mindenki nevet viselt: volt neve a falunak, az utcáknak, a gyerekeknek, a felnőtteknek, az iskoláknak, a kiskutyáknak, csak neki nem volt. Addig sóhajtozott, addig szomorkodott, mígnem valaki meghallgatta bánatát és elhatározta, hogy segít rajta.
A sok jó ajánlott név közül a Gézengúz nevet választották ki az óvoda számára. Simonné Hegyháti Mária megtervezte az emblémát, Lepcsényi Katalin formába öntötte, az óvodások és a dolgozók szeptember 27-én a délelőtti órákban megtartották az óvodai névadót. A hatalmas ünnepi tortát az Akóts pékség készítette, amit a gyerekek jó étvággyal fogyasztottak el.
Erre az alkalomra Gézengúz indulót tanultak, és minden kisgyerek emblémát kapott emlékül, amit nyakláncként viselhet. Cserébe megígérték, hogy hűek lesznek a névhez: vidámak "pajkosak" és GÉZENGÚZOK.