Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.

2024. április 13. szombat

Kömlőd község

Kömlőd

Hírek

Kirándultak a hagyományőrzők

Egy remek kis beszámolót kaptunk a Kömlődi Hagyományőrző Egyesület tagjaitól, akik a ragyogó időt kihasználva, az elmúlt két vasárnapot közös kis kirándulásokkal töltötték.
🌳🌳
Itt a tavasz, irány a természet!
A hagyományőrzők kis csapata már sokszor bebizonyította, hogy jól tud együtt dolgozni. Azért a csapatépítés sosem árt és úgy gondoltuk néha jár nekünk egy kis szórakozás is nem csak a munka.
A téli tavaszias gyönyörű idő mindenkit a szabadba csábít, ha kirándulunk miért ne tennénk együtt.
Így február végén neki indultunk az alcsúti arborétum hóvirág mezejét bejárni. Rajtunk kívül nagyon sok ember döntött úgy, hogy érdemes a vasárnap délutánt itt tölteni, ezért míg sorba álltunk a jegyért, volt időnk elolvasni a park történetét:
A Vértes lábánál fekvő területet hajdanán családi birodalomnak szánta József nádor (1796-1847), és kastélyt építtetett itt. Az egyemeletes klasszicista épületet 1820-27 között Pollack Mihály tervei alapján emelték, Magyarország egyik legszebb klasszicista kastélya volt.
A nádor utódait nevezzük a Habsburgok magyar ágának, ő volt közülük az első, aki Magyarországon letelepedve birtokhoz jutott.
József nádor halála után idősebb fiára, István főhercegre szállt az uradalom, aki egy rövid ideig Magyarország nádora is volt. A főherceg 1867-ben bekövetkezett halálát követően József Károly főhercegé lett, aki a kastélyt 1871-ben hátra nyúló szárnyakkal bővíttette és az udvari homlokzatot eklektikus stílusúra alakíttatta. A pálmaháznak sajnos csak a nyomai láthatóak, azt hazánk egyik legnagyobb építészének, Ybl Miklósnak a tervei alapján 1871-72-ben készítették el. A ma is látható kápolna (1880) Storno Ferenc munkáját dicséri, neoromán stílusban. Az 1880-as években még állatkertet is létesítettek a parkban. A főherceg 1905-ben meghalt, a birtokot fia, József Ágost főherceg örökölte. A főherceg az utolsó magyar király, IV. Károly bizalmasának számított, Magyarország kormányzója is volt rövid ideig 1919-20-ban, majd visszavonult Alcsútra és 1944-ben hagyta el az országot.
A kastélyegyüttesből napjainkra csak a timpanonos főhomlokzat egy része és a kápolna maradt meg. A hangulatos, romantikus kastélykert a kanyargós sétautakkal, a tóval, kis kő hidjaival, műromjaival, pihenőivel, a kastélyrommal az ország egyik legrégebbi és legszebb angolparkja.
Közel 2,5 óráig sétálgattunk a hatalmas, különleges fák ,a 2,5 hektáros egybefüggő hóvirágmező a téltemető, a hunyorok az épületek látványa megérte azt a kis fáradtságot amit akkor éreztünk mikor végre leülhettünk.
Mivel mindenki jól érezte magát és téli bezártság után végre kiszabadultunk, különben is már tavasz van hiszen március van újabb célpontot találtunk a következő hétvégére: meglátogatjuk a vértesszentkereszti bencés apátság romjait.
Szerencsére ez a vasárnap is szép napos időt hozott így semmi akadálya nem volt, hogy kiránduljunk.
Sajnos csak a kerítésen kívülről lehet megnézni a romokat, mert már 2 éve újítják fel, de így is impozáns látványt nyújtanak a hatalmas falak. Talán sikerül egyszer eljutnunk akkor is, ha végre újra nyitják.
Reméljük ez a két kirándulás csak a kezdet és hagyománnyá válik, hogy együtt töltsük a szabadidőnket minden kötelezettség nélkül, akinek van kedve és ideje jön.

"Akire büszkék vagyunk" Molnár Eszter

„Akire büszkék vagyunk” sorozatunk következő bemutatkozó fiatalja Molnár Eszter, a Tatai Református Gimnázium 11. osztályos tanulója, egy igazán összeszedett, megfontolt fiatal lány, ezt a kérdésekre adott válaszai is jól tükrözik, nem is volt más dolgom, mint feltenni neki néhány egyszerű kérdést.

Mióta sportolsz?
Lassan több, mint 10 éve vívok. Tatán kezdtem, az OMS-Tata egyesületben (ami azóta szponzorváltás miatt nevet cserélt, jelenleg a Tom-Ferr-Tata VSE leigazolt versenyzője vagyok), a Vaszary János Általános Iskola tornatermében. Amióta megismertem ezt a sportot, úgy érzem, helyreállt az életem. Amikor először ráléptem a műanyag padlóra, még nem sejtettem, hogy még jó sokáig ott maradok.
Hogyan ismerted meg ezt a sportágat?
A testvérem által találtam rá erre a csodálatos szenvedélyre, ő kezdett el edzésekre járni. Előtte balettoztam és mazsoretteztem, de a balettot abbahagytam, mert nem éreztem jól magam az ottani közösségben, nem voltam elég hajlékony hozzá. Egyik alkalommal, mikor a bátyámért mentünk az edzés végén az edző megjegyezte, hogy milyen szép, magas lány vagyok, nem akarok-e vívni. Felcsillantak a szemeim, a szüleim is erősen támogattak ebben, mert úgy gondolták jó lenne még egy sport a tánc mellé.

Miért tetszett meg ez a sportág?
A bátyám sokat mesélt, hogy milyen jól érzi magát, én is ki szerettem volna próbálni. Vonzott a jó hangulatú edzés, tetszett a fehér védőruha, kíváncsi voltam a pengék csattogásának rejtelmeire. Először nem is igazán fogtam fel, hogy mit csinálok, csak élveztem a mozgást, a játékokat, a társaságot. Nagyon megkedveltem az edzőmet, igazából ő vezetett be a sportág a valódi szeretetébe. Aztán ahogy egyre jobban a vívással foglalkoztunk, úgy leltem nagyobb örömömet is benne. A pontos mozdulatok, a türelemjátékok egy-egy asszó alatt igazán izgalmasak, figyelni kell minden mozdulatára az ellenfélnek, fejben folyamatosan jelen lenni, koncentrálni. Na igen, a fizikai erőn túl itt nagyon fontos a mentális fókusz. Ez nagyon sokat segített nekem később is, a tanulásban, de magában az életben is. Egy-egy győzelem múlhat azon, hogy melyik fél akarja jobban azt. A vívás rengeteget segített az akaraterőm és a kitartásom fejlesztésében.

Hol edzel, és mikor, mennyit?
Tatán vannak az edzések a Vaszary-ban, hetente kétszer járok, egyszer hétfőn két órát, este 6-tól 8-ig, aztán szerdán három órát, délután 7-től 8-ig. A szerdaiból egy óra kondi, kemény fizikai erőnléti gyakorlatokat csinálunk, a maradék kettő pedig maga a vívás. Többször sajnos nem tudok menni, mert nehéz Kömlődről az esti órákban átjárni, ráadásul össze kell egyeztetnem az iskolával és a délutáni óráimmal. Csellózom immáron 8 éve, a zeneiskolai órák, a kötelező vonószenekar miatt nehéz a hetet beosztani. Ráadásul 11.-es vagyok, ott vannak a fakultációs órák, 3 ilyen órám van, matek, töri, német, a tanulás ennél csak egyre nehezebb lesz. Idén szeretnék előrehozott érettségit tenni angol nyelvből, erre is nagyon sokat kell készülnöm.

Versenyek?
Nincsenek olyan gyakran versenyek egy évben, legalábbis országos versenyek. Én még csak országos versenyeken voltam, sajnos még nem jutottam messzebb, de remélem, majd fogok. Nagyon szeretek versenyezni, élvezem a versenydrukkot, az adrenalint, szeretek ismeretlenekkel vívni. Sajnos Tatán már nem igazán vannak az egyesületben velem egykorú lányok, szóval egyedül szoktam felmenni egy-egy versenyre, de ez a lényegen nem változtat. Szeretem érezni egy-egy hosszabb verseny után a fáradtságot, mert akkor tudom, hogy megdolgoztam az eredményért, bárhogy is sikerült. Számomra mindig is az volt a cél, hogy mindent beleadjak, hogy ne jöjjek le úgy a pástról, hogy még lett volna bennem erő, csak nem adtam bele. Szinte az első verseny óta az élvonalban voltam, a vívásban az első nyolc kap érmet, ezért nagyon sok medált gyűjtöttem az évek során. Ezek közül a legjobbak: országos második és harmadik hely, 2023-as diákolimpiai második hely egyéniben, csapatban harmadik hely. Idén 8. alkalommal fogom megkapni Tata város külön elismerését az eredményeimért és kitartó munkámért, egy díj formájában.

Mit ad neked a sport?
Rengeteg mindent. Megtanított küzdeni, harcolni és nem adni fel, mert az utolsó pontig meg lehet fordítani az eredményt. A vívás segít átlendülni a mindennapokon, a feszültségeken, nehézségeken. A tanulásban is emiatt lettem olyan jó, tudok fókuszálni egy adott dologra, ám ha kell, meg is tudom osztani. Szeretetet ad nekem, találtam valamit, amit élvezek, és amiben úgy érzem, jó vagyok. Ez egy olyan időtöltés, amit igazán élvezek, ami ténylegesen kikapcsol és feltölt. Fizikailag elfáradok, de lelkileg maximumon is túlcsordulok.

Példakép?
Amikor elkezdtem vívni a Kun Anna ruháját kaptam meg, ami egy hatalmas erőt adott nekem. Sokan kérdezték, hogy miért nem változtatjuk Molnár-ra a hátamon levő feliratot, de én mindig csak mosolyogtam azt mondva, hogy nekem jó így. Szerettem volna hasonlítani rá, már akkor is eredményes sportoló volt. Felnézek rá a mai napig, amikor vívunk mindig mond egy-két tanácsot, nagyon hálás vagyok neki. De az életben az igazi példaképeim a szüleim, legfőképpen az édesanyám. Mindent megadtak és máig megadnak nekem, biztosítják a vívást, édesapám minden egyes alkalommal megvár, csakhogy én ott maradhassak este 8-ig az edzésen. Elvisznek a versenyekre, egész nap követik az eredményeket, mellettem állnak győzelemben, vereségben.

Tanulás?
A vívás már az általános iskola óta velem van, szóval ezzel együtt tanultam meg tanulni. Néha tényleg nehéz, mert az éjjeli órákban kell még az egyik könyv fölé hajolnom, de hála a sportágnak, belerázódtam a nehézségekbe. Amikor tanulok sikerül csak arra koncentrálnom, ezt is a vívásnak köszönhetem. Mindig is maximalista voltam, mindenhol a legjobban szeretnék teljesíteni, ez a jegyeimen is meglátszik. Ahogy a mondás tartja: teher alatt nő a pálma. Sokszor kérdezték, hogy hogyan bírom, miért nem adok le valamit, de én egyszerűen nem tudok lemondani se a vívásról, se a csellóról. Ha abbahagynám, üres lennék, hiányérzetem lenne, talán nem is lennék önmagam. A vívás hozzám tartozik, a részemmé vált.

Távlati célok?
Nem tudom még, hogy merre akarok továbbtanulni vagy, hogy mivel. A vívást nem szeretném abbahagyni a gimnázium után se, minél tovább akarok versenyezni is, de ha csak az edzések jönnek össze, számomra már az is hatalmas öröm. Én az élvezet miatt sportolok, minden egyes edzésért hálás vagyok. Persze szeretnék minél messzebb jutni a vívással, ameddig csak lehet, de nem szeretnék olyan elvásárokat tenni magam elé, amiket nem tudok teljesíteni. Az elkövetkezendő időszak nagy változás lesz számomra, elkezdődnek az érettségik, a végzős év, a felvételi eljárás, szalagavató és így tovább… Abban bízom, hogy a vívás még nagyon sokáig az életem része lesz, ha rajtam múlik, örökké.

Így legyen! :)

Belestünk a bölcsibe

Belestünk a bölcsibe...
Már nem kell sokat várniuk az apróságoknak, akik elsőként vehetik birtokba Kömlőd szép, új mini bölcsődéjét. A működési engedély megérkezett, az első szülői értekezlet is megtartásra került, ahol szép számmal jelentek meg az érdeklődő szülők. Minden készen áll a kezdésre, a csoportszoba berendezve, színes játékok, mesekönyvek, tágas játszóudvar várja a kicsiket, hogy hangos kacagással, vidámsággal töltsék mindennapjaikat.

"Akire büszkék vagyunk" Juhász Kinga

„Akire büszkék vagyunk” sorozatunkban most a 4. osztályos Juhász Kingát mutatjuk be. Kinga szüleivel, nagyszüleivel és öccsével él Kömlődön. Jelenleg 4. osztályba jár Kocsra, a Vincze Imre Református Általános Iskolába. Kingánál korán észrevették a szülei, hogy különösen szépen rajzol, már óvodás korában, sőtnem csak szépen rajzolt, de festett is. Eleinte könyvekből, majd ahogy nőtt, az internetről kezdett másolni, videók alapján saját maga kezdte elsajátítani a rajzolás és festés különféle technikáit, olyannyira, hogy már komoly hobbyjává vált, kb. egy éve pedig oszlopos tagja az Aranykezek Művészeti Csoportnak Környén, ahol Salamonné Helter Erika életmód-tanácsadó, terapeuta, okleveles rajzvizsgálati szakértő, amatőr képzőművész, a csoport alapítója tanítja a gyerekeket szebbnél szebb alkotásokra. Minden szombaton ide jár Kinga, a környei Művelődési Házba, ahol 2 óra intenzív foglalkozáson vesz részt. Itt a tehetséges gyerekek nem csak egyszerűen rajzolgatnak és festegetnek, hanem igazán megtanulják hogyan is kell azt művelni és fejlődnek, szélesedik a kreativitásuk és a látásmódjuk, a tehetségüket pedig számos kiállításon és pályázaton megmutathatják. Kingának is folyamatosan szerepelnek festményei, például a tavaly ősszel a környei Művelődési Házban „Színekbe mártott mesevilág” címmel, vagy a Szent Borbála Kórház radiológiájának folyosóján megrendezett kiállításon, rengeteg oklevéllel és emléklappal gazdagodott egy év alatt. Tavaly Skolik Ágnes írónő hirdetett pályázatot Mosolymadár című mesekönyvéhez, hogy a könyvben szereplő történetekhez készítsenek a gyerekek rajzokat, és a legszebbeket kiválogatják és bekerülnek a könybe. A pályázaton 500 iskola vett részt és abból 70 gyermek rajzát választotta ki az írónő, köztük Kingáét is, akinek illusztrációja a „Tudok olvasni!” mesébe került bele. Kinga naponta hódol szenvedélyének, persze idő függvénye, mert a tanulnivalók, egyéb elfoglaltságok mellett inkább csak hétvégén jut több ideje a rajzolásra. Szombatonként, miután hazaér Környéről, akkor általában otthon folytatja és nekiáll rajzolni, festeni. Boldogan meséli még, hogy másik nagy kedvence a mazsorett, amit 4 éves kora óta nagy-nagy szeretettel űzött a kömlődi csoporttal, de sajnos azt a csoport felbomlása miatt abba kellett hagynia. Itt is sok szép eredménnyel, éremmel büszkélkedik, amit a csapattal együtt szereztek. És még mindig lelkesen mesél egy másik szeretett időtöltésről, ami egy kislánytól talán picit furcsának is tűnik, a horgászatról. „Imádom hobby”, ahogy ő nevezi, családi közös kikapcsolódás, amikor csak tehetik, és szezon van, mindig pecáznak. Kingának saját horgász engedélye van, beetet, felfűzi a csalit, bedob, mint a felnőtt horgászok. Gyermek horgász versenyen is megmérettette már magát, és fogott is saját maga halat. Szülei méltón büszkék rá, és bár korai még a hogyan továbbon gondolkodnia, az biztos, hogy a rajzolás és festés mindig az élete része lesz.

Please publish modules in offcanvas position.