Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.

2018. november 17. szombat

Kömlőd község

Kömlőd

Kirándulás Ópusztaszerre

Held Mártonné, Ibolya gondolataiban fogalmazódott meg a kirándulás lehetősége még a nyár elején, hogy a nyugdíjas klub tagjai, a falu lakosai a szomszéd klubok tagjai részvételével ellátogassanak erre a szép kirándulóhelyre. Sokan éltek az alkalommal, hiszen ide nem lehet csak úgy „elugrani”.

Az időjárás nem a legbarátságosabb arcát mutatta reggel. Mindenki jól beöltözött rétegesen, ernyőt, esőkabátot nem otthon felejtve. Ötvenhat kiránduló, részben kömlődi, dadi, környei utasokkal indult az ország déli részére Ópusztaszerre, hogy megtekinthesse a Nemzeti Történeti Emlékparkot és Feszty Árpád egyedülálló remekét a Feszty körképet a magyarok bejöveteléről.

A távolság nagynak tűnik, de nem telt bele két és fél óra, hogy megérkezzen a csapat Dél-alföldre, pedig még egy kellemes pihenőt is beiktattunk menet közben felfrissülésre, kávézásra.

 

Gondolom, hogy velem együtt, - aki már harmadik alkalommal járt az emlékparkban -, mindannyian meg voltak illetődve a látványtól, kiváltképp azok, akik csak elképzelni tudták, hogy milyen is a körkép, mert még nem volt szerencséjük élőben megtekinteni. Maga a megközelítése, ahogy elénk tárul sem átlagos. Csigalépcsőszerű rámpán araszol az ember felfelé 3 emelet magasságba, s mielőtt elérné a legtetejét már felsejlik valami, egy olyan látvány, mintha egy magas dobtetőre érve megpillantanánk a fejünk felett a kék eget. Mert valóban a kék ég magasodik elénk festmény formájában, majd felérve és körbejárva elénk tárul egy olyan csodálat, ami két részről is megdöbbent; egyrészt elcsodálkozunk őseink honfoglalásán, elgondolva, hogy mennyi vérbe, verítékbe került, hogy megszerezzék a hazát, másik csodálatunk maga a körkép megfestése. Minden tisztelet Feszty Árpádé és munkatársaié ennek a gigantikus képnek megalkotásáért. A kép megfestésének felkérésekor apósa javaslatára kezdett el gondolkodni a kör formában. A vázlatokat Kárpátalján Kendereske nevű községben készítette, ahol napjainkban az utódok elkészítették a Feszty kilátót, hiszen aki járt már ott elmondta, kétség nem fér hozzá, hogy ezt a tájat festette vászonra a művész.

Körbejárva, s a képet nézve, mintha körülölelne a múlt, és a látogató az események részesévé válna.

Igen-igen jó szemnek kell lenni, hogy el tudja választani az ember, hogy hol ér véget a festmény és hol kezdődik a valóság, az előtér a terepen, úgy mosódik eggyé a festmény a valósággal. Mindannyiunkat lenyűgözte a látvány, a gigantikus méret, mely 15 m magas és 120 m hosszú, maga a kiállítási hely mérete 38 m átmérőjű. Itt mindenki elmereng halkan, beszédet is alig hallva, hiszen többször körbejárva mindig újabb részletet fedezhet fel a néző a fény és hanghatások mellett, és van idő elmerengeni, megcsodálni minden részletét.

A fél óra látogatási idő letelte után magunkkal vittük lelkünkben ezt a páratlan csodát, és ki-ki érdeklődésének megfelelően egyénileg fedezhette fel a skanzent, vagy éppen a panoptikumot, ami szintén érdekes és színes, látványos kiállítás.

A reggeli esős időnek híre sem volt, mire a falusi sétára került sor a skanzenben. Szinte nyárias melegben andaloghattunk a régi házak között, ahol kit-kit visszarepített a múltba a látvány, az eszközök, a használati tárgyak. A régi iskolában a kiállított dokumentumok, tanszerek visszacsalogatták a gyerekkorunk olajos padlós tantermeinek hangulatát, légkörét, a régi eszközöket, a mártogatós tollat, a tollhegyet a fa tolltartót, a „löködős” golyókkal ellátott számoló állványt. De egy egész falusi múlt tárult elénk a skanzent végiglátogatva, ami akkoriban szükséges volt a falusi élethez, mind-mind megtalálható volt a templomtól, a malomig, a postahivataltól a szatócsboltig, a községházától a rendőrőrsig, a fazekastól a borbélyig. A szépen berendezett házak, kicsinosított porták között járva tényleg sokakban felsejlett a gyerekkor. Az úgynevezett Hagymaházban még meg is kóstolhattuk a finom hagymalevest, a szemközti portán pedig a kemencében sütött kenyérrel a lila hagymás zsíros kenyeret is megízlelhettük.

Ki-ki kedvére a nap végén még beülhetett a Látogatóközpont mini mozitermébe, hogy egy 3D filmet megtekinthessen a múltunkról, jelenünkről. Fáradtan, de rengeteg élménnyel szálltunk a buszba. Annyira azért mégsem volt fáradt a társaság, hogy a hosszú úton nótázásra ne fakadt volna.
Kellemes, szép nap volt, ami három falut „egyesített” barátságban egy pár órára.

2017.09.25.

Please publish modules in offcanvas position.