Néha az emlékek szépülnek,
Elvesznek fájó rezdülések,
Ilyen ez a nap is.
Csak szépre gondolok.
A nőkre, a termékeny istennőkre.
A nőkre, akik hordozzák tenyerükben
Az otthont melegítő lángot,
Hordozzák szívükben
A bocsánatot.
Akik tudnak alázattal szeretni,
A gyermekeikért halálba menni.
Ez a nap róluk szól.
Indulj el, hozz nekik virágot,
Ezernyi rózsaszálat.
Kedves mosolyt kapsz, ölelést.
Talán könnyek szöknek a szemébe,
De nem a rózsáktól, hidd el.
A szemedből áradó fénytől,
A szeretettől.
Mert a nők nem várnak csodát,
Se luxusautót, királyi palotát.
Ők közkatonák.
Nekik a legnagyobb ajándék,
A szívből jövő szeretet.
Soha ne tévesszenek meg
a külsőségek.
Mert a nőnek ezernyi arca van.
Démoni, tudós, határozott,
Kemény, vagy lágyan ringató.
De belülről mind ugyanaz,
ott benn egy tigrisanya van.

T.K.