A délután fél 5-ös harangszó elnémulása után kezdődött kedden a Trianoni Emlékműnél a Kömlődi Hagyományápolók és Értékteremtők Közösségének megemlékezése a 93 esztendővel ezelőtti eseményekre a nemzeti összetartozás napján.

Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk – Szemeti Ferenc református tiszteletes Pál Apostolnak a Korinthusbeliekhez írt második levelének idézetével nyitotta a megemlékezést, majd így fogalmazott: a trianoni békediktátum Isten mérlegén is történelmi igazságtalanság, mely az országunk kétharmadát elszakította, a nemzet határait nem tartotta tiszteletben… Lehet, hogy átmenetileg elveszett az ügyünk, gonosz ellenségeink triumfálnak, lehet, hogy halálra ítélt a történetelem hamis ítélőszéke egy országot, egy népet, egy nemzetet, de az utolsó szó Istené még akkor is, ha hallgat…

Magyarország nem volt, hanem lesz! Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában! Így legyen! Ámen. – zárta gondolatait a tiszteletes, majd a Kerényi Béla Református Foglalkoztatóház két kárpátaljai diakónusa Andróczky Lászlóné „Adósunk Európa” című versével folytatta a megemlékezést.

Pinte Mária és Balogh Szilvia előadásában még megrázóbb volt hallani a sorokat: Trianont sínyli hat ország magyarja, köztük sem sok akad, aki így akarja. Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja lakossága magát ősmagyarnak vallja. Ott nyílt meg számunkra a Kárpát-medence, ontotta a magyart az áldott Verecke. Ezeréves múltat biztosított nekünk, s mi erre a múltra mindég büszkék leszünk! De megjelent Trianon és sorsokkal játszva, csodás országunk darabokra vágta…

A fájdalmas múltidézés és a Himnusz közös eléneklése után elsőként a két nagydobronyi önkéntes és a szintén diakónus erdélyi Kalányos Aranka helyezte el az emlékműnél a kegyelet virágait, majd a jelenlévők hajtottak fejet.

2013.06.06.