Egyszer volt, hol nem volt, hét határon innen, s túl, ott ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egy kis óvoda.

Nagy volt a bánata, hiszen neki nem volt neve. Körülötte mindenki nevet viselt: volt neve a falunak, az utcáknak, a gyerekeknek, a felnőtteknek, az iskoláknak, a kiskutyáknak, csak neki nem volt. Addig sóhajtozott, addig szomorkodott, mígnem valaki meghallgatta bánatát és elhatározta, hogy segít rajta.

A sok jó ajánlott név közül a Gézengúz nevet választották ki az óvoda számára. Simonné Hegyháti Mária megtervezte az emblémát, Lepcsényi Katalin formába öntötte, az óvodások és a dolgozók szeptember 27-én a délelőtti órákban megtartották az óvodai névadót. A hatalmas ünnepi tortát az Akóts pékség készítette, amit a gyerekek jó étvággyal fogyasztottak el.

Erre az alkalomra Gézengúz indulót tanultak, és minden kisgyerek emblémát kapott emlékül, amit nyakláncként viselhet. Cserébe megígérték, hogy hűek lesznek a névhez: vidámak "pajkosak" és GÉZENGÚZOK.

A gézengúz induló:

Kiskomám, kiskomám

Gyere velem szaporán

Gézengúz óvoda

Tárva van az ajtaja.

Sok-sok éve itt áll

Jó, hogy mindig vár rám!

 

Vár engem sok barát,

Hozhatom a macikám.

Hinta száll, labda száll,

Mosolyog a cinke pár

Sok -sok .......

 

Nyílik itt sok virág

Ezer játék vár reám,

Bújócska, fogócska

Homokozó, mászóka.

Sok-sok ....... .

 

Jó gyerek, rossz gyerek,

Itt mindenkit szeretnek,

Gézengúz óvoda

Ez ám csoda palota

Sok-sok.....

 

Szeretjük a Gézengúzt, szívünk csakis idehúz!!

-SB-

2012.09.28.