Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését is. A húsvét időpontját 325-ben állapította meg a niceai zsinat a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölve.
Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik a húsvéthoz még a kereszténységet megelőző időkből, hiszen a tavaszt, a természet újjáéledését évezredekkel ezelőtt is megünnepelték. Éppen ezért sokszor fedezhető fel ellentmondás a húsvéti motívumokban és népszokásokban.

Böjti játékok

A negyvennapos böjt a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje, amelyet Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartanak. Ilyenkor nemcsak a hús fogyasztása volt tilos, hanem a lakodalom, bálozás, zenés mulatságok is tiltva voltak. Böjt idején gyóntak, áldoztak, az egymással haragban lévők pedig igyekeztek kibékülni.
Az ifjúság körében az étkezési, szórakozási, mulatozási tilalmak ellenére jellegzetes szokások, játékok alakultak ki, amelyeket főként böjti vasárnapokon végeztek. Ilyen volt például a körtánc jellegű karikázás, a csárdás jellegű szinalázás, az ifjú leányok arcpirító, avatórítus nyomát őrző ulicskázása, vagy az ún. mancsozás, amelyben magasba dobott golyókat kellett eltalálni olyan ütőkkel, melyeket legények faragtak a nekik tetsző leányoknak. Szeged környékén is divatosak voltak a sportjellegű népi játékok, így például a csülközés, a labdázás, és a köcsögdobálás.

Barkaszentelés

Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepe a húsvét előtti, ún. virágvasárnap, vagy latin elnevezése szerint pálma vasárnap. A 6. századtól kezdve ekkor körmeneteket tartottak, ahol a pálma az időjárási viszontagságok mellett a különféle varázslásoktól is megvédett. Nálunk ezt a szentelt pálmát helyettesíti a barka. Itt is megfigyelhető, hogy bár egyházi eredetű a virágvasárnapi barkaszentelés, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villám elhárítására is.

Kiszehajtás, villőzés

Virágvasárnapi jellegzetes szokás szerint egy szalmabábút többnyire menyecskének öltöztettek. A kisze vagy más néven banya a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd pedig vízbe hajítottak vagy elégettek.
A kiszehajtás után sok helyen a villőzés következett. A lányok villőnek nevezett faágakkal járták a házakat, ezeket a faágakat felszalagozták, olykor kifújt tojással díszítették. A kisze kivitele a tél kivitelét, a villő behozatala pedig a tavasz behozatalát jelképezte.

Ételszentelés

Húsvétvasárnap ünnepli a kereszténység Jézus feltámadását. Ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott: nem sepertek, nem főztek, nem hajtották ki és nem fogták be az állatokat. Már a 10. század óta húsvéti szertartásnak számít a sonka, bárány, kalács, tojás, bor megszentelése a templomban. A húsvéti bárány Jézust jelképezi. A tojás az élet, az újjászületés jelképe. A sonka a paraszti élet gazdasági és kultikus rendje szerint vált jellegzetes húsvéti étellé. Sok helyen használták mágikus célokra a szentelt ételek maradékait: a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, máshol pedig tűzbe vetették a maradékot, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételből.

Locsolás

Alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Eredete a keresztelésre utal, valamint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni. A népszokások szerint a férfiak ilyenkor sorra járták a házakat és különböző énekek, versek kíséretében locsolták meg a nekik ezért cserébe tojást adó lányokat. (forrás: tutilapok.hu)

Húsvét a nagyvilágban

Kolumbia – fűzér és körmenet

A Húsvétot vasárnap, a feltámadás napján ünneplik. Mindenki részt vesz a szentmisén, amelyre a lányok fehérbe öltöznek. A főterek fáit füzérrel díszítik, a feltámadt Jézusról körmenetben emlékeznek meg. A húsvéti asztalról nem hiányozhatnak a kukoricából készült ételek, a banánlevélbe töltött húsos zöldségek, a szószos fogások, valamint a kukoricából, rizsből erjesztett különleges italok: a „chicha” és a „guarrús”.

Ciprus – fáklyák és kalácsok

Nagypénteken már készen vannak a festett tojások és indul a körmenet. Elkészítik a „Flaounes” elnevezésű húsvéti süteményeket, amelyek sajttal, mazsolával töltött kalácsféleségek. Szombat éjszaka feldíszített fáklyákkal vonulnak az utcákra a ciprusiak. Vasárnap pedig bárányt sütnek a szabadban.

Lengyelország – locsolkodás sok-sok vízzel

Nagyszombaton a családok kis kosarakban viszik a sonkát, a kolbászt, a kenyeret, a süteményt és a festett tojásokat a templomi szentelésre. A vasárnapi mise után a terített asztalnál fogyasztják el reggelire a kosárkák tartalmát. A hagyományos lengyel sütemények közül a „mazurek” és a „babka” kerül az asztalra. Hétfőn sok-sok vízzel locsolkodnak.

Olaszország – ajándék a sütemény belsejében

Húsvéti süteményeik a történelmi hagyományoknak megfelelően lisztből, tojásból, cukorból és olíva olajból készülnek. Hogy a gyerekek számára kívánatossá tegyék a tésztát galamb, baba, lovacska, nyúl és harang formára sütik. Belsejükbe igen gyakran ajándékot is rejtenek. Hasonló meglepetésekkel töltik meg a nagy, díszes csokoládékat is.

Bulgária – háromnapos táncmulatság

A régi hagyományok szerint a Húsvétot három napig táncmulatsággal, játékokkal ünneplik, miközben jut idő arra is, hogy az emberek az egészségükért imádkozzanak. Az ünnepi asztalon a sült hús mellett ott a helye a kalácsnak és a tojásnak is. Az első piros tojással a gyerek arcát szokták bedörzsölni, hogy minél egészségesebbek legyenek. Jut egy tojás a veteményesbe is, hogy megvédjék a termést a jégesőtől.

Jeruzsálem – kereszt a fájdalmak útján

A világban sokféleképpen, ám egyazon gondolatiság jegyében ünneplik a húsvétot. A jeruzsálemi zarándokok – Jézushoz hasonlóan – keresztet visznek, miközben végigmennek a Via Dolorosán, a fájdalmak útján. A Fülöp-szigeteki Cutud városában tizenegy férfi pokoli kínokat áll ki, miközben keresztre feszítteti magát nagypénteken. Kéz- és lábfejükön átütött szögeken lógnak órák hosszat a keresztfán a perzselő nap alatt a vezeklés jegyében.

Vatikán – néma harangok

A Vatikánban, a lateráni bazilikában a hagyományos lábmosással kezdődik a nagycsütörtökön a húsvét. Az utolsó vacsorára emlékezvén, az egyházfő jelképesen tizenkét papjának a lábát mossa meg. Előtte a Szent Péter dómban tartott istentiszteleten megáldják a szent olajat. Csütörtökön már némák maradnak Róma harangjai, miként a világ katolikus templomainak harangjai is “Rómába mennek”, és csak a feltámadás perceiben szólalnak meg újra. Nagypénteken kerül sor a hagyományos keresztútra a Colosseumnál: a pápa ezzel emlékezik, emlékezteti a világot Krisztus gyötrelmeire. A fény bevitele a templomba, a Lucernarium ugyancsak a zsidó vallási hagyományból származtatható: a szabbátlámpás meggyújtása közben hangzik el az Istent dicsőítő ima. Vasárnap tízezrek gyűlnek össze a római Szent Péter téren, hogy meghallgassák a pápa húsvéti üzenetét és részesüljenek az Urbi et Orbi (városnak, világnak) szóló áldásában.

Spanyolország – nagypénteki dobolás

Itt hangos jókedvvel feledtetik a Semana Santa, a nagyhét bánatát: flamencót járnak vidéken, városban egyaránt. Aragóniában viszont a világon egyedülálló szokás dívik: a nagypénteki dobolás. A Semana Santa Madridban különösen látványos: az óváros szűk utcáiban kanyargó körmenetben vezeklők százai magas, csúcsos süvegálarcban cipelik keresztjüket, jó néhányan méteres vasláncot, béklyót erősítenek bokájukra, hogy kínjaikkal méltó módon emlékezzenek a Megváltó keresztútjára. Sevillában ősi hagyomány, hogy a különféle cofradías-ok, vallásos egyesülések tagjai, akik általában egy-egy városrészben egymás közelében élnek is, a rájuk jellemző színű, szabású öltözékben vesznek részt a húsvéti körmenetben. A cofradías-tagok is lépést tartanak a korral. A Jaén városban élők például az interneten tájékoztatják egymást, hogy az idei nagyhéten hol és milyen színű öltözékben találkoznak majd.

Húsvét-sziget – kellemes napok

Miként van Karácsony-sziget, akként Húsvét-sziget is létezik. Őslakói polinézek, ma mintegy 3000-en élnek a kellemes, örök tavaszt idéző, 166 négyzetkilométeres földdarabon. Annak a 111 szigetlakónak a leszármazottai ők, akiket csodával határos módon nem hurcoltak el (miként 1500 társukat) a perui rabszolga-kereskedők. Előtte a helybéliek maguk is véres háborút vívtak egymással, véget vetvén a virágzó moai-kultúrának, melynek máig látható, évezredes titkokat őrző tanúi a hatalmas, nemegyszer 10 méter magas, csupán felső testű tufakőszobrok. A sajátos név eredete meglehetősen egyszerű: a Jacob Roggeveen holland tengernagy vezette expedíció 1722. április 6-án, éppen húsvét vasárnap lépett ott partra. Hogy milyen arrafelé a húsvét? A misszionáriusok alapos munkát végeztek: római katolikus hitre térítették a Húsvét-szigetieket, akik a húsvétnak leginkább a kellemes napjait élvezik. A vasárnap reggeli mise után ünnepi ebéd, „curanto” következik: „umu”-ban, földbe vájt polinéz tűzhelyen sült párolt hal, hús, zöldség. A sziget fővárosában, Hanga Roában a "Tapati", a februárban esedékes polinéz ünnepség a legfőbb esemény, de a Húsvét is igen közkedvelt ünnep. Ilyenkor felcsendülnek a szépséges polinéz dalok az ősi rapa-niu nyelven.

(Forrás: Katolikus.hu, MNO, Nana, Gondola)

2012.04.05.