Első katonai felmérés (1776)

Második katonai felmérés (1867)

Harmadik katonai felmérés (1887)

KRÁLNÉ  ANGYAL  ILKA

A Dunántúli Református Egyházkerület 1898 június 30.-i jegyzőkönyve kiemeli, hogy özvegy Klárné Angyal Ilka úrnő római katolikusként, református vallású célokra adományozott. 

Bokodon a református egyház harangalapjának, 1897-től, négy éven át, rendszeresen jutatott kisebb, nagyobb összegeket.

Későbbiek folyamán, egyházi köz-célokra, szegény sorsú gyermekek megsegítésére, árvízkárosultak részére, az első világháború idején a sebesültek segélyezésére adott pénzadományt.

Adakozott református templomépítésre Mezőlaborc községben –ma Kárpátalja- és a horvátországi Nagy Pisanicz református templomának harangjaira 1901-ben.

Ki volt ez az özvegyasszony, aki hosszú időn keresztül önkéntesen adta oda nemes célokra, megtakarított pénzecskéjét? Nem volt gazdag, most úgy mondanánk nyugdíjából élt.

Fejér megyében Felcsúton született 1839-ben nemesi családból, apja Sikabonyi Angyalosi Angyal Antal földbirtokos, anyja Sellner Aguszta. Szüleit korán elvesztette, nagyanyja Stettner Imréné sz. Kenessey Klára nevelte. Pestre került 13 éves korában és egy magánnevelő intézetben tanult két évig, nagyanyja haláláig. Fiatalon férjhez ment azonban, férje 3 hónap után elhunyt. Nagybátyja Szöllősi Pál tanácsára jelentkezett Székesfehérváron az ott állomásozó rongyos Tóth János színigazgató társulatánál, aki próbaidőre alkalmazta 1859 április 1-én. Első fellépésén majdnem tragédia történt. A Dózsa György című drámát adták, a színpadon összedűlt a főszereplő sátora. Nem jött zavarba, Rózsi szerepét olyan átéléssel, olyan odaadással alakította, hogy a közönség vastapssal jutalmazta. Az igazgató azonnal szerződtette. Később vidéki városok társulatinál játszott. A Pesti Nemzeti Színház- hoz 1873-ban került, majd a Népszínház társulatánál 17 éven keresztül volt színpadon.

Második férjével Klár József színházi karmesterrel 1864-ben esküdött, aki Petrozsényben 1892-ben 70 éves korában hunyt el.

Színpadi szerepei mellett irodalommal is foglalkozott. Ez az időszak volt a népszínművek korszaka. Sikeres színdarabokat írt. /Urak és cselédek, Az árendás zsidó, Boris asszony, Ne végy minket kísértetbe./

Irodalmi élete kezdetének az a története, hogy a Népszínházban 1879-ben, egy gyenge darabot próbáltak és ekkor Klárné azt mondta, hogy „ilyen darabot én is tudnék írni”. Rákosi Jenő igazgató bíztatta írjon! Írt és sikere lett.

A színpadon a természetes játék, mély átélés, a meleg humor, az élet alapos ismeretén alapuló gesztusok jellemezték. Cserfes anyaszerepeket játszott. A kritikusok”utánozhatatlan komikaként” jellemzik. Vénlány szerepekben is „kacaj viharokat keltett, ízléstelen túlzásokba sohasem bonyolódott,” írja a kritikus. Blaha Lujza, Laborfalvi Róza, Jászai Mari, Pálmai Ilka kortársa volt.

A „Peleskei nótárius” című színműben lépett utoljára színpadra, 1892. szeptember 14.-én, ”Dorka” szerepében. Színésztárasai 200 koronát gyűjtöttek részére, hogy elmondása szerint „idős napjaira vehessen egy tehénkét, amelynek jóféle tejecskéjébe boldogan apríthatja aztán a nyugdíj fekete kenyérkéjét”. Kömlődön telepedett le.

Rokoni szálak fűzték Bokodhoz. Nevelt lánya Bertalan Ferencné evangélikus tanító felesége, Angyal Irma volt. 

Halála idején 1926 szeptember 14.-én írja a Pesti Hírlapban Rákosi Jenő főszerkesztő, „elment a Népszínház gárdájának ragyogó csillaga!”

A Kömlődiek ápolják emlékét. Idős korában lelki társa és társalkodójával, László Dávid református lelkésszel vitatták meg az irodalmi és társadalmi eseményeket. Jelen korban a fiatalok is megemlékeznek róla, emlékét őrzik, a temetőben sírját gondozzák, koszorúzzák.

A jókedvű adakozót szereti az Isten! (2.Kor. 9. 7)

Forrás: Dunántúli Ref. Egyházkerület jegyzőkönyvei: 1891-1920

             Színyei József: Magyar Írók élete 6. kötet, 469 o.

             Pest Hírlap 1892-191o, Budapest Hírlap 1889-1920 számai

             www.komlod.hu/index.ph/729-megtaláltuk

Felcsúton születetett 1839. december 5-én, édesapja Angyal Antal földbirtokos, édesanyja Sellner Auguszta.  Klár József karnagy vette feleségül. 

Színésznő , súgó, drámaírónő volt .Pályáját 1859-ben Székesfehérváron Tóth Jenő társulatánál kezdte.

Hosszú vidéki vándorlása során sokszor, mint súgónő működött. Szegeden 1862-ben Szigeti Imre társulatának, 1866-ban Kacsinovszky Jusztin társulatának tagjaként szereplő Klár József (Zsombolya, 1831- Petrozsény, 1892.04.04. ) karnaggyal, aki hegedűsként kezdte pályáját, vidéki társulatoknál és ekkor már a férje volt.

1870-71, 1872-73 között Szegeden volt szerződése különböző társulatoknál. 1875-1899 között a Népszínház tagja lett. Krecsányi Ignác társulata sikerrel szerepelt a Fővárosi Nyári Színházban.  Angyal Ilka: Árendás Zsidó Című műve (1890-ben ).

1884.11.21.-én Hegyi Béla - Klárné Angyal Ilka rendezésében az Árendás Zsidó-ban Betti szerepét alakította nagy sikerrel. Jó komikai érzékkel a társalgási és anyaszínésznő szerepkört töltötte be. Különös szószátyár asszonyfigurákat alakított sikeresen. Karaktelizáló képessége nemcsak színpadi szerepeiben, hanem darabjaiban is érvényesült .

Visszavonulása után Kömlődön a

Perczel Mór utcában Uher Lászlóék régi hosszú parasztházának hátulsó szobájában lakott. Egy fésülködő asztala, kis kézitükre és legyezője néhai Szincsák Imréné (volt Sárkány Gyuláné ) családja tulajdonába került .

Főbb művei: Az Árendás Zsidó (1884)

Urak és Családok (1885)

Ne vígy a kísértésbe (1887)

Szép Darinka (1892).

Az Árendás Zsidóból 1917-ben filmet forgattak melyben szerepelt is .

Főbb szerepei: Tóth Dorka (Gaál J.: A pelerkei nótárus ), Sári ( Lukácsy S.: Vöröshajú ), Szájasné (Tóth E.: Tolonc ), Kövesiné (Lukácsy S.: Kósza Jutka), Labdacsné(Szigligeti E.:Csikós), Kántorné (Berczik Á.: Az igmándi kispap ), Boszorkány Erzsók (győrgy V.:Nótás Kata), Kaptáné ( Nestroy: Lumpáci Vagabrudus ).

               Szücs János

Életrajz adalék

Nem kevésbé kedves és érdekes az, amit Klárné Angyal Ilkáról mondok el.,.

... Előttem van, mintha most is lát­nám, a Komárom megyei »kurta nemesek« kedves falucskája: Kömlőd. A falu felső utcájának deréksorán áll a kedves régi kis udvarház: Klárné Angyal Ilka, a Népszín­ház egykori ünnepelt komikájának, darab-szerzőjének egész kicsi rezidenciája. Mind­össze kettő szobás épület. Ebből is csak a közös konyha fele és az első szoba illette meg¹ Klárné Angyal Ilkát. A szoba egy­szerű kis falusi szobácska. Egy nagy háló-helyül szolgáló dívány; a dívány felett a falon mester-gerendáig érő szőnyeg, az első és második ablak között két, fényké­pekkel teletűzdelt tologatható spanyolfal, szanaszét nemzeti színű szalagokkal díszí­tett porlepte babérkoszorúk, az udvarra nyíló ablakpárkányon kis tányérokkal le­takart, tejjel telt zöldmázú cserépköcsögök az utcára nyíló, de egyben a kis kertre is néző mély ablakmélyedés párkányán, zöld' cserepekben piros muskátlik, alatta lépcső magasságú dobogó, a dobogón kopott támlájú régi karosszék, előtte lábzsámoly. A karosszékben szemüveges, majdnem egész nap kötögető nénike: Klárné Angyal Ilka. Előttem van, mintha most is látnám. De hát hogy is ne emlékeznék vissza erre a képre. Kömlődi nyaralásom legszebb em­lékei közé tartoznak a mese délelőttök és délutánok. Nagyon érdekelt már kiskorom­ban a színház és az öreg, de mindig friss gondolkozású Ilka néni, ki szüleimmel igen jó barátságban volt, előszeretettel mesélt a színházakról és sikereiről. Ezekre a mese-délutánokra vezethető részben vissza a szín­házügyek iránti érdeklődésem. Úgy lát­szik az öreg nénike észre vette, hogy a kis fiúcska milyen hálás és hűséges hall­gatója, ezért nagyon szeretett, majdnem úgy, mint a kedvenc macskáit.

Obernyik Károly

1814. október 22-én született a kömlődi református parókia épületében, ezidőben volt a kömlődiek lelkipásztora, édesapja Obernyik József. Obernyik Károly a debreceni református 
kollégiumban tanult, majd 1837-től Csekén Kölcsey Ferenc unokaöccsének Kálmánnak a nevelője lett. 1741-ben Pestre került, ahol ügyvédi oklevelet szerzett. Barátságot kötött 
Petőfivel, tagja volt a Tízek Társaságának. Szerepe volt az 1848-as események előkészítésében. A szabadságharc bukása után ismét Pestre jött, ahol tagja lett a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának. 1851-1855-ig a kecskeméti református kollégium tanára volt. 
Emlékét Kömlődön márványtábla és emlékmúzeum jelzi az utókor számára.

Pálóczi Horváth Ádám 

1760. május 11-én született Kömlődön,   Horváth György lelkipásztor gyermekeként. 
1773-tól a debreceni református kollégiumban tanult, de mivel a papi hivatáshoz nem érzett kedvet, 1780-ban kimaradt és még az évben ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. 1783-tól Somogy megyében élt, 1790 táján már országszerte elismert költő volt. Számos verset írt, melyek közül sok egyházi tartalmú, néhány a református énekeskönyvben is szerepel. Németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene. Legmaradandóbb munkája az "Ó és új mintegy ötödfélszáz énekek " című kéziratos gyűjteménye 1813-ból. 
A kömlődi református gyülekezet emlékét a szülői ház falán elhelyezett emléktáblával őrzi. A templomban kialakított emlékmúzeumban látható életútja, munkássága.

Pázmándy család

A kömlődi köznép a régebbi időkben mindig is fogékony volt a tudományok a kultúra iránt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a magas szintű iskolai oktatás, melynek megtartásán mindig is fáradoztak. A társadalmi és gazdasági fejlődést azonban a kis és nagybirtokos családok léte, erősödése határozta meg. A közművelődés és a kultúra erősödése, az azokat is bőkezűen pártoló családoknak köszönhető, közülük is kiemelkedik a Pázmándy család, melynek református egyházunk is a legtöbbet köszönheti.  

A család ősei már az 1639-es évtől kömlődi birtokosok. A család több nemzedéke élt itt, akik mind kömlődi születésűek. Ma a család egyetlen tagja sem él Kömlődön. Id. Pázmándy Dénes /1781-1854/ országgyűlési képviselő, aki 1828-ban Komárom vármegye alispánja, majd 1837-től a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka volt. 1848-ban a 
főrendek képviselőjeként honvédelmi bizottmányi tag, 1848-1854-ig Fejér vármegye főispánja volt. Fia Pázmándy Dénes /1816-1856/ országgyűlési képviselő Komárom vármegye másod alispánja, majd 1847-től első alispánja. 1848-ban az országgyűlés alsóházának elnökévé választották. Az udvarral történő megegyezésre törekszik, ezért szembe került Kossuthtal, 1849. márciusában megfosztották mandátumától. A szabadságharc leverése után birtokaira visszahúzódva él, 1850 táján barátját, Vörösmarty Mihályt bujtatta Baracska melletti birtokán. Az ifjabbik Pázmándy Dénes /1848-1936/ szintén Kömlődön született, 1878-1884-ig a körmendi kerület országgyűlési képviselője volt, a Vas megyei Gosztonyban is jelentős birtokai voltak. 1919-ben a szegedi ellenzéket képviselte Párizsban. 
A református egyházközség létében és fennmaradásában a családnak elévülhetetlen érdemei voltak, mindenkor híven áldoztak a gyülekezet épületeinek, templomának fennmaradására. 
Az oktatás terén is jelentős érdemeket szereztek, a Pázmándyak sokat segítettek az iskola költségeinek fedezésében. Egyházkerületünknek két főgondnokot is adott a család, Pázmándy József és id. Pázmándy Dénes személyében. Egy másik családtag Pázmándy Lajos a pápai főiskola gondnoka volt. 

Perczel család 

 A Perczel-glóbusz rekonstrukciójának jelen állapota
Észak-Amerika és az Északi-Csendes-óceán példáján

A híres honvédtábornok Perczel Mór /1811-1899/ családja a szabadságharc előtt és alatt Kömlődön élt. 
Perczel Mór 1846-ban nősült meg, elvette a Kömlődön élő Sárközy család egyik leányát Juliannát, négy fiú és négy leány gyermekük született, sorrendben: Irma, József, ifj. Mór, Miklós, Sándor, Júlia, Erzse, és Hermina.  
Természetesen, mint a szülők, a gyermekek is református hitben nevelkedtek és éltek. A család Vörösmarty Mihállyal nagyon szoros kapcsolatot tartott, a költő sokszor járt Kömlődön. Egyik itt tartózkodása alkalmával, a szájhagyomány szerint meglátogatta őt, Petőfi Sándor és Jókai Mór, e látogatás emlékét vésték bele, gyűrűjükkel a Perczel ház egykori ablaküvegébe. 
A szabadságharc bukása után a tábornok a egy ideig a kert végében kezdődő ingoványos területen bujkált , majd elindult külföldi száműzetésébe. 
Perczel László /1827-1897/, a tábornok egyik testvére szintén Kömlődre nősült, s elvette Mór feleségének húgát, a szépséges Sárközy lányt, Lídiát. Három gyermekük született. Perczel László - mint főszolgabíró, - 1848-ban a tatai választókerület országgyűlési képviselője lett. 
Kedvelte a földrajzi tudományokat és sajátkezűleg készített egy óriási, közel két méter átmérőjű földgömböt, sokáig Szemerey József őrizte a községben, melyet később Budapestre a mezőgazdasági múzeumba vittek. 

Sárközy család 

Legismertebb képviselőjük Sárközy József főszolgabíró volt, aki 1802-ben született Kömlődön. 
1840-1844-ig Komárom vármegye másod alispánja, és 1848-ban a megye országgyűlési követe, 1861-ben a Pápai Református Főiskola gondnoka volt, majd 1863-ban a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokává választották. Lelkes régiséggyűjtő, főleg a régi pénzek gyűjtése területén szerzett érdemeket. A közel 3000 db-os érmegyűjteményét és mintegy 600 db egyéb régészeti tárgyát a pápai kollégiumnak adományozta 1861-ben. 

Orosz repülő:

Egy szovjet Il-2-es csatarepülő szárnyának darabjait és a szárnyban lévő 23 milliméteres páncéltörő ágyút fordított ki a munkagép a Komárom-Esztergom megyei Kömlőd határában - mondta a Magyar Roncskutató Egyesület titkára kedden az MTI-nek.

A Szolnoki Repülőmúzeumban dolgozó Magó Károly tájékoztatása szerint további kutatások szükségesek a gép részeinek megtalálásához és a pilóta kilétének megállapításához, mert a második világháború idején ebből a géptípusból sok zuhant le Magyarországon, illetve a környéken is több földet érés történt

Kömlőd alpolgármestere, Madari Ferenc kedden reggel tájékoztatott, hogy egy munkagép hétfő délután, tarlóhántás közben, egy gépágyút, több alumíniumdarabot és lőszereket fordított ki a földből. Madari Ferenc hozzátette, hogy a föld alatt további, nagyobb darabok lehetnek, mert a traktor a roncsok második érintésekor már nem tudott tovább menni.

Az alpolgármester elmondta: a település környékén a második világháborúban lezuhant egy repülőgép, amelyet már évtizedekkel ezelőtt kiástak. A most megtalált roncsok ettől a helytől 200-300 méterre kerültek elő.

Egyben megtalálták és kiemelték annak a szovjet IL-2-es csatarepülőgépnek a motorját, amelynek elő maradványaira egy hónapja bukkantak rá egy szántón a Komárom-Esztergom megyei Kömlődnél.

"A gép lapos szögben csapódott a földbe, a motort másfél méter mélyről kellett kiásni. A kétfős személyzet sorsáról az előzetes kutatások és a maradványok semmit nem árultak el, az egyikük szemüvegének darabjai a földben voltak. Ha a motoron megtalálják a számát, az orosz kutatók közreműködnek a gép előtörténetének feltárásában" - közölte a zászlós, aki a Magyar Roncskutató Egyesület titkára.

A repülőgép több kisebb része is előkerült. A kutatók feltételezik, hogy a helyiek a nagyobb darabokat elvitték, a törmeléket pedig beledobálták a becsapódás közben keletkezett gödörbe. A maradványra egy hónapja bukkant rá egy helyi gazda, aki tarlóhántás közben egy gépágyút, több alumíniumdarabot és lőszereket fordított ki a földből. Magó Károly tájékoztatása szerint a motort a szolnoki repülőgép múzeumban állítják ki.

Az Iljusin IL-2 Sturmovik a Vörös Légierő által tömegesen használt egymotoros csatarepülőgép volt a második világháborúban. A földi harcok támogatására fejlesztették ki, személyzete a pilótából és a fedélzeti lövészből állt. Az IL-2-ek kis magasságban támadták az ellenséges célokat, ezért óriási veszteséget szenvedtek a bevetésekben. Összesen 36 ezer 163 darabot gyártottak a típusból. Ebből több mint 12 000 gép semmisült meg a harcokban, több mint 11 000 pedig balesetben. Az IL-2-esek fedélzetén 8100 pilóta és 5700 fedélzeti lövész halt hősi halált.

Amerikai bombázó

Az esemény elérhető ITT!

Hugonnay kúria

A Pázmándy család Kömlőd történetének legmeghatározóbb családja volt. Még a török megszállási idején, 1638-ban jutottak Kömlőd birtokába. Ők telepítették be a falut s mivel maguk református vallásúak voltak, így az új hitre tért embereket telepítettek az újjáépítendő faluba. A család három tagja is országgyűlési képviselő volt. A Dunántúli Református Egyházkerületnek két főgondnokot is adott a család Pázmándy József és  id. Pázmándi Dénes személyében. Ez a család volt az, amelyik mindig is meghatározó szerepet játszott a település életében. A család leghíresebb tagjai Kömlődön születtek és életük jelentős részét is itt élték. Hajdani birtokuk jelentősebb épülete ma már nem a Pázmándy nevet  viseli, hanem későbbi tulajdonosa révén Hugonnay kúria néven ismert a település központjában

Katolikus kápolna

Kömlőd a móri plébániához tartozik,
Kömlőd filia temploma, melyet Bosco Szent Jánosról neveztek el, 1973-ban épült.

Mihályi kúria

A földbirtokos Mihályi család egykori lakóépülete.  A katolikus család jelentős
földbirtokokkal rendelkezett a település környékén.
A II. világháború után az épületben szolgálati lakások voltak,  mozi működött az épületben.
Az 1980-as években Művelődési házzá alakították át.
1996-1997-ben két emeletet  ráépítettek, ahol az általános iskola kapott helyet.

Oncsa házak

1940-ben bontakozott ki Magyarországon az a mozgalom, mely a nagycsaládosok életét volt hivatott megkönnyíteni: ez volt az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, röviden ONCSA. A produktív szociálpolitika gondolatának lényege az volt, hogy képessé kell tenni a szegényeket arra, hogy a nyomorból kiemelkedve a társadalom hasznos, önmaguk fenntartására képes, "produktív" tagjaivá váljanak. Az ONCSA-program keretében az 1940-es évek elején több ezer szegény, nagycsaládos kapott házat, földet, vagy részesült más szociális juttatásban.

A program kiteljesedése Teleki Pál magyar miniszterelnök idejéhez fűződik. Az első világháború, majd a nagy gazdasági világválság (1929-1933) súlyosan érintette Magyarország lakosságának életszínvonalát és körülményeit. Legjobban a nagycsaládosok szenvedték meg mindezt. A gazdasági világválságot követően, amikor külföldi kölcsönök segítségével a magyar gazdaság kezdett megerősödni, alapot hoztak létre a legszegényebb családok megsegítésére, szociális életkörülményeik javításának támogatására. Ez volt az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA), mely a Pécs polgármestere, Esztergár Lajos által kidolgozott produktív szociálpolitika gyakorlati megvalósulása volt.

Teleki Pál egy szerves, építkező, távlatos, több mint tíz évre előre tekintő szociálpolitikát kívánt megvalósítani. Tíz év alatt annyi pénzt szándékozott erre az alapra fordítani, amennyit a magyar hadsereg újrafelfegyverzése igényelt. Egymilliárd pengőt, ami akkor hihetetlenül nagy összeg volt.

Az ONCSA lényege: nem segélyt, nem alkalmi segítséget adni az embereknek, hanem egy nagyobb juttatással, méghozzá kölcsön formájában, aminek egy része visszatérül az állam számára, talpra állítani a családokat. A szociálpolitikát a szociálpedagógiával kötötte össze a szervezet. A szociális védőnők, akiknek a hálózatát is ekkor hozták létre, rendszeresen kijártak a juttatottakhoz. Tanáccsal segítették őket, de ugyanakkor ellenőriztek is. Hogy a férj munkát vállal-e, hogy a feleség tisztán tartja-e a lakást, rendesen neveli-e, iskolába járatja-e a család a gyerekeket. Elvárták, hogy a juttatásban részesülők egymást is segítsék. Például, hogyha valamelyik asszony szült, akkor a szomszéd ONCSA-juttatottaknak kellett néhány hétig vezetni a háztartását, ellátni a gyerekeket és a férjet. Az ONCSA-t egy Országos Szociális Felügyelőség nevű szerv irányította saját tanácsadói, vármegyei közjóléti előadók és közjóléti szövetkezetek révén.

Alapvető probléma volt a nagycsaládosok számára a megfelelő lakás hiánya. Legtöbbjük egészségügyi szempontból nem megfelelő helyen lakott. Az ONCSA ezt a problémát is igyekezett megoldani, mégpedig lakásépítésekkel. Ezek az "oncsás" lakások jól megépített, méghozzá az adott tájegységre jellemző népi stílusú épületek voltak. A hagyományos épülettel hagyományos családszerkezetet és hagyományos értékeket igyekeztek társítani. Városokban főleg nagy bérházak épültek magánvállalkozásban vagy önkormányzati segítséggel, vidéken lakótelepek létesültek.

A rendszeres szociális tevékenységre, a "produktív szociálpolitikára" való áttérés a nehézségek miatt nehezen ment a visszacsatolt területeken. Kárpátalján és Észak-Erdélyben ez csupán 1941-ben kezdődött el. Egyes területeken hatalmas különbségek keletkeztek, mindez függött a helyi viszonyoktól. A hegyes-erdős vidékeken fafeldolgozásra, az alföldi régiókban a háziipar felfuttatására és a mezőgazdaság részbeni gépesítésére hoztak létre üzemeket. A fafeldolgozás terén történő foglalkoztatáson túl az ország többi részén elhelyezkedő Közjóléti Szövetkezetek anyagellátásában, népies bútorok juttatásánál is komoly szerepet kaptak az ONCSA-üzemek. A háziipar esetében elsősorban a kender- és lentermelést és annak téli, otthoni feldolgozását igyekeztek elősegíteni. Ezzel a család jövedelmét akarták fokozni, de nem volt mellékes cél a hagyományos népi ipar (és ezzel a hagyományos társadalomkép) megmentése, és az sem, hogy legalább ezt a területet kivonják a közellátás gondjai alól. Sok helyen hoztak létre kender- és lenáztatókat. A visszacsatolt területeken létesített bértraktor-üzemek nem csak a magasabb színvonalú földművelést szolgálták, hanem a csehszlovák, román kivonulás előtt rekvirált lovakat igyekeztek pótolni.

Sok városban kamatmentes kölcsönöket vettek fel a vármegyei Nép- és Családvédelmi Alapokból, közmunka és városfejlesztés céljaira. Számos községben nyári napköziket szerveztek, ahol csekély térítés ellenében vagy ingyenesen étkezést is nyújtottak - az akció fedezetét ismét az ONCSA biztosította. A négy- és többgyermekes, megélhetésükben veszélyeztetett családok igen magas százaléka kapott az ONCSA-tól juttatást. Máramarosban az ONCSA bizonyos szórvány-gondozó szerepet is betöltött, amennyiben a Közjóléti Szövetkezetek elsősorban azokban a falvakban juttattak támogatásokat, ahol magyar közösségek éltek. Magyarország megyéit tekintve a négy kárpátaljai megye részesült a többihez viszonyított legmagasabb juttatásokban a nagy nyomor miatt.

Kárpátalján több település is az ONCSA tevékenységének köszönhetően alakult ki, fejlődött. Ilyen település pl. az ungvári járási Tiszaújfalu, melyet a negyvenes évek elején alapítottak, magyar nagycsaládok letelepítésével. 1942 novemberében Kádár L. Levente belügyi államtitkár Bátyúban, Munkácson és Beregszászban ONCSA-házakat adott át. Beregszászban ez az "oncsás" rész a 8. Számú Mikes Kelemen Középiskola körül található.

1944-ben Magyarországot elérte a front. 1940-44 között folyamatosan ellátási nehézségekkel küzdött egész Magyarország. De még ilyen körülmények között is elérte azt, hogy a két és fél milliós, veszélyeztetett, szegény népréteg körülbelül egyharmadát valamilyen juttatáshoz segítette. Az ONCSA megmutatta, hogy a magyar kormányzat számára fontos szándék a családoknak - különösen a sokgyermekeseknek - a támogatása. Ez olyan politikai üzenet volt, amit a kor embere nagyon is értékelt és megérzett. A II. világháború befejeztével, a pengő elértéktelenedésével ez az Alap megszűnt.

Fischer Zsolt

Perczel ház

Feltehetően a Sárközy család építtette a 18. század végén, 1846 után került a Perczel család tulajdonába, a 19. század második felében a Szemerey család birtokolta. Téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület. Oromfalas utcai homlokzatán két, fekvő ovális padlásablakkal. Utcai és udvari homlokzatai faltükrökkel tagoltak. A háromszögű utcai oromfalon két fekvő ovális kis ablak, közöttük barokkos keretdísz.

Kömlődi református parókia

A kömlődi parókia - melyet 1740-ben építettek, - ma már műemléképület, sok nagy tudású, jeles prédikátor otthona volt. E ház falai közt született a magyar irodalom két jeles
személyisége, 1760-ban Pálóczi Horváth Ádám költő és műfordító, és 1814-ben Obernyik Károly színműíró.
Rájuk emlékezik a parókia homlokzatán elhelyezett márványtábla.
Az épületben egy kétszobás lelkészlakás található, Ezenkívül iroda és gyülekezeti terem található benne. A parókián belül található egy muzeális érdekesség, nyitott kéményű tűzhely. Ez nevezik " szent kemencének", ugyanis az úrvacsorai kenyeret csak itt lehetett megsütni.

Református templom

Kömlődön - mint a többi hasonló kistelepülésen - a török idők előtt is állhatott valamilyen templom, bár erről nem maradtak fenn adatok, csupán a néphagyomány említi, hogy a falu 
elnéptelenedésekor, a törökök elől a település melletti ingoványba süllyesztették az egykori harangot. 
A reformáció térhódításával párhuzamosan elsősorban református hitű emberek népesítették be újra a falut. A betelepülő református nemesi családok mellett cselédek, zsellérek érkeztek, 
akik szintén felvették a református hitet. 
Az 1740-es esztendő előtt - mikortól is önálló anyaegyházként említik Kömlődöt, - már állott a mai templom elődje, egy akkor még nádfedeles épület. E templom elbontása után 1740 táján 
épült meg a mai templom eredetije, a kor törvényeinek megfelelően ekkor még torony nélkül. 
A templomhoz tornyot a szép toronysüveggel 1829-1830-ban építették. Ekkor magát a templomot is felújították. 
Templomunk tetőszerkezetét és padlásának teljes felújítását 1882-ben végezték el, amióta mai formájában látható. Kisebb felújítások a vakolaton és a belső térben is voltak az 1920-as 
években. A második világháború vihara a kömlődi templomot sem kímélte. A megszálló szovjet csapatok lóistállónak, majd moziépületnek használták. Az 1950-es évektől nemcsak a 
gyülekezet, de templomunk is pusztulásnak indult. Hosszú éveken keresztül nem volt lehetőség az épület karbantartására. Az 1980-as évek elején a templomtornyot átfestették, néhány kisebb bádogosmunkát elvégeztek rajta. A tetőt továbbra is az eredeti cserepek borítják. 1989-ben kerülhetett sor egy adósság régen várt törlesztésére, ekkor helyezhették el a az első világháborús emléktábla alá a második világháború vérzivatarában elvesztett kömlődiek emléktábláját. A templom toronysisakjának újbóli átfestésére 1997-ben került sor, ekkortól szürke színt visel e karcsú építmény. A templom belső berendezése követi a kálvinista, puritán szemléletet, fehérre meszelt falak, egyszerű padsorok, vörösre meszelt téglapadozat található benne. 
A szószékről számos kitűnő képességű prédikátor hirdette már Isten igéjét. A vörös márvány keresztelő kút és annak fából faragott fedele sok-sok darabra tört a szovjetek " 
vendégeskedése" idején. 
Az 1934-es feljegyzésekben számtalan értékes tárgy, úrasztali terítő szerepel, melyeknek azonban jelentős része megsemmisült. Egy keresztelői cinkanna, egy bortároló cinkanna, két úrvacsorai rézkehely, és egy úrvacsorai kis réztányér, még az 1700-as évek közepéből származik. A templomban található két fából készült persely közül az egyik 1791-ben készült. 
Templomunk számos, jelentős egyházi megemlékezésnek, rendezvénynek adott otthont fennállása óta. Többször rendezték itt a tatai egyházmegye közgyűléseit. 1837. július 5-8-ig itt tartották a Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlését, ekkor iktatták be főgondnoki tisztségébe a kömlődi származású id. Pázmándy Dénest, s ekkor szenteltek fel tizennégy prédikátort is.

1848-as honvédsír:

A református temetőben található az egykori szabadságharcos honvéd, Kövesdi József sírja.

Hősök emléktáblái

a református templom falán: Az itt elhelyezett táblák az I. és II. világháborúban elesettekről, valamint arról a tizenhét kömlődi katonáról emlékeznek meg, akik sohasem tértek haza a Don-kanyarból.

Kömlőd, első világháborús emléktábla

Az emléktábla helye a kömlődi református templom külső, első homlokzati falán.

Az elhelyezés éve: 1920.

Anyaga zsolnai porcelán, mázas, égetett agyag

Kömlőd Község Önkormányzat Képviselő-testülete szervezésében a lakosság részvételével minden évben Halottak Napja alkalmából az emlékezés koszorúja kerül elhelyezésre az emléktáblánál.

A tábla szövegei:

…………………………………………………………………………………………………………………………………………..

E KÖZSÉG

LAKOSAI KÖZÜL

AZ 1914 – 1918 ÉVI

VILÁGHÁBORÚBAN

ELESTEK S IDEGENBEN

NYUGOSZNAK.

Balassa Béla

Csefkó József

Hegyi László

Járóka Jenő

Karsai Zsigmond

Kenessei István

Kertész Géza

Cs. Kovács János

S. Kovács János

R. Kovács József

Kövesdy Dániel

Madari Ferencz

Nagy József

Nagy Kálmán

Németh János

K. Németh János

Pete József

Pénzes Mihály

Rátz Albert

Tóth Kálmán

Varga János

Weisz Jenő

Hősi halált haltak ők,

Emlékezetüket dicsőítse a hazafias kegyelet.

…………………………………………………………………………………………………………………..

Hősök parkja:

A park kialakítása 2003-ban kezdődött. Ekkor avatták fel a II. Magyar Hadseregnek a doni csatában elhunyt és eltűnt áldozataira emlékező márványtábláját. 2008. tavaszán készült el az 1848/49-es kopjafa, majd ősszel azt a kopjafát leplezték le, amely az 1956-os eseményekre emlékeztet, teljessé téve a park emlékhelyeit

Magyar katonák sírja

(két helyszínen) a református temetőben: A környékbeli harcok során 12 magyar katona halt meg  Kömlőd környékén, 5 munkaszolgálatost pedig a temetőben kivégeztek.

Három katona sírja ismert : Braun Ádám örm.; Kecskés Miklós tiz.; Varanka Ferenc.

Ismeretlen helyen nyugszik: Buburucz János; Hager Ferenc honv.; Harer Károly örv.; Kemény László honv; Kiss Mihály lev.; Lakatos József örv.; Tóth János honv.; Varga Ferenc honv.; Varga Károly honv.

Mihályi kereszt

A település külterületén a Tata felé vezető úton abban a kanyarban található, ahonnan az egykori alsó Mihályi puszta felé lehetett elkanyarodni.

Magyar munkaszolgálatosok

sírjai a református temetőben: Kivégezték őket 1945.01. 14-én: Braun László;  Fenyvesi Imre;  Gerőfi László; Leictner Ernő ; Schönfeld Vilmos.

Perczel emlékhely

2011-ben a falu egykori híres lakója, az 1848-49-es szabadságharc honvédtábornoka, Perczel Mór tiszteletére avattak emlékművet születésének 200. évfordulóján a Perczel család valamikori lakóépülete előtt.

Sárközy temető

A település legrégebbi temetője egy hektár területen helyezkedik el.  Ma csak néhány sírkő látható, köztük a Pázmándy család néhány tagjáé, valamint Sárközy József országgyűlési követ, dunántúli főgondnok sírja. Ma magánterület!

Szovjet katonasírok

A község körüli harcokban 95 katona esett el. Néhányat közülük – az idős kömlődiek elbeszélése alapján – a lakossággal való erőszakosság miatt kivégeztek. Emlékmű a református temetőben.

Trianon emlékhely

2011-ben a templom megújulása alkalmából tartott ünnepi esemény részeként Trianoni emlékművet avattak Kömlődön

Zsidó temető

A környékbeli falvak zsidó lakosai is ide temetkeztek.
A régi református temető ÉK-i sarkától mintegy 50 méterre található.
Natonek József rabbi Kömlődön született 1813-ban. A cionizmus egyik előfutárának tekinthető, hiszen a zsidóság Palesztinába való visszatelepítéséért munkálkodott.

• Konyha határozat
• Konyha határozat 2
• Főzőkonyha értékesítés